A Magyar Köztársaság Los Angeles-i Főkonzuljának ünnepi üdvözlete

„Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.

Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.”

Tisztelt Ünneplő Közösség!
Kedves Barátaim!

Államalapító Szent István király ünnepén a XVIII. századi neves költő, Faludi Ferenc egyik versrészletét választottam köszöntő soraim bevezetőjének.  E pár sor méltón fejezi ki az istváni mű lényegét, olyan ország megteremtését, amelyre az utódok joggal lehetnek büszkék, és amelynek megítélése, kortól függetlenül egységes.

A kevés rendelkezésre álló megbízható bizonyíték alapján tudjuk, hogy a magyarok nomád állama már a sztyeppei vándorlás idején is létezett.  A törzsszövetség tagjai között minden bizonnyal megvolt a nemzeti összetartozás gondolata, erre is utal a hetumoger, hétmagyar kifejezés.  A Kárpát-medencébe érkező és ott véglegesen letelepedni szándékozó magyarságnak azonban a kalandozásokat követően több problémával kellett szembenéznie, az elismertség hiányával és az ezzel összefüggő veszélyeztetettséggel, amit erősített a belső széthúzás.

Nem véletlen, hogy Istvánnak uralkodása első felében a belső ellenséggel kellett leszámolnia.  A somogyi Koppánynak, az erdélyi Gyulának és a marosvidéki Ajtonynak minden bizonnyal ragyogó elképzelései és méltánylandó érdekei voltak.  Az ország jövője szempontjából azonban ezek az egyéni érdekek és önállósulási törekvések komoly veszélyt hordoztak volna magukban.   A kis uralmakra bomlott magyarságot az akkor egymással éppen kiváló viszonyt ápoló keleti és nyugati császárság minden bizonnyal nagy egyetértésben osztotta volna fel maga között.  A belső egység megteremtésével az ország sikerrel verte vissza a német-római császár támadását, illetve értette meg Bizánccal, hogy a kelet-római birodalom érdekszférájának határa a Duna déli szakasza.  Az európai elismertséget a kereszténység és az általa közvetített kultúra befogadása jelentette.

Szent Istvánt így az európai értelemben vett állam megteremtőjének tekintjük.  Nem véletlen, hogy Magyarország mindig is a Nyugat részének és védelmezőjének tekintette magát.  Európai uniós csatlakozásunk kapcsán is sokan hangsúlyozták, hogy nem pusztán felvételt kértünk, hanem évezredes kötődésünk elismerését.

Az Államalapító nagysága igazán széleskörű elfogadottságában mutatkozik meg, pár szélsőséges megnyilvánulástól eltekintve életművének megítélése egységesen pozitív.  Koronázása millenniumán, a 2000. évben Bartholomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is szentté nyilvánította, így a nagy egyházszakadás (1054) óta ő az első, akit mind a katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek.

Napjainkban is ismertek az ezer évvel ezelőtti problémák, de ezek megoldására más módszereket és eszközöket alkalmazunk.  A cél azonban ugyanaz, egy erős és szilárd belső rendre épülő ország, amelyet nemzetközi partnerei is nagyrabecsüléssel fogadnak.  A demokrácia lehetővé teszi, hogy a Magyar Köztársaság kormányát az állampolgárok szabadon válasszák, erre az idén is sor került.  A nagy felhatalmazást kapott kabinet és a mögötte álló parlamenti többség számos, már eddig megtett lépése igazolja, hogy e munkában kiemelten számít a határon túli magyarságra. A magyar külképviseletek egyik fontos feladata ennek előmozdítása.  Főkonzulátusunk elkötelezett ennek véghezvitele mellett, a nemzeti egység szolgálatában ehhez keresünk a jövőben is együttműködésre nyitott partnereket.

E gondolatokkal kívánok mindenkinek szép ünnepet, és mindannak a Faludi Ferenc által megénekelt fényességnek, méltóságnak és érdemnek számba vételét, amelyet Szent István király hagyott a magyarokra.

Tisztelettel és üdvözlettel:

Los Angeles, 2010. augusztus

Bokor Balázs
nagykövet
Los Angeles-i főkonzul