Lelkészszentelés és lelkészválasztás a Los Angeles-i
Első Magyar Református Egyháznál

Tóth Viktort református lelkésszé szenteli Rt. Rev. Poznán Béla püspök

Ritka eseményre került sor a Los Angeles-i Első Magyar Református Egyháznál. Az egyháznak hónapok óta nem volt választott lelkésze, beszolgáló lelkészek tartották az istentiszteleteket. A hosszú keresés végére ért a gyülekezet múlt vasárnap, amikor Tóth Viktort a tagság egyhangúan a gyülekezet lelkészévé választotta. Tóth Viktor már hosszabb ideje tartott istentiszteleteket a templomban, de korábban nem választhatta meg a gyülekezet, mert nem volt felszentelt református lelkész. A lelkészválasztással egyidőben Tóth Viktort felszentelte Rt. Rev. Poznán Béla püspök konnektikuti püspök.

A lelkészszentelés kapcsán beszélgettünk Tóth Viktorral életútjáról, aminek az egyik állomásaként a gyülekezet lelkésze lett.

Honnan indultál?
Magyarországon születtem, Miskolcon. Itt végeztem általános- és középiskoláimat. Lelkészi diplomámat a Szent Pál Akadémián szereztem, majd a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán hallgattam filozófiát, másoddiplomás képzés keretében.

Magyarországon születtél. Hogy lett ebből Amerika?
2001 nyarán jöttem először az Egyesült Államokba turistaként egy barátom meghívására. Ő a Fullertoni Magyar Keresztyény gyülekezetbe járt (ma Fullertoni Hit Gyülekezet), és én is látogattam az istentiszteleteket. Az ő meghívásukra látogattam újra az Államokba a következő évben. Ez annyira jól sikerült, hogy a gyülekezet felajánlott a számomra egy három éves segéd-pásztori megbízatást. Ezt nagy megtiszteltetésnek vettem, és mivel magyarországi egyházi feletteseimnek nem volt kifogásuk, el is fogadtam. Így 2003 októberében hivatalos bevándorló vízummal (zöldkártya) érkeztem LAX-re. A gyülekezet, és személyesen a pásztor és felesége, Rev. Barta András és Piroska, olyan nagy szeretettel vettek körül, ami nagyban megkönnyítette az „új hazában” való letelepedést. Négy évig szolgáltam Fullertonban, és közben a Sacramentói Sion Hegye gyülekezetbe is többször meghívtak szolgálni.

Házas ember vagy, bemutatnád feleségedet, Bettit?
A fullertoni gyülekezetben találkoztam feleségemmel, Bettivel, aki a vasárnapi iskola vezetője volt. Nem volt „első látásra szerelem”, bár az első pillanattól kezdve nagy tisztelettel tekintettünk egymásra. Mind a ketten fölfedeztük a másikban a legfontosabb közös vonást: az egész életre szóló teljes elkötelezettséget Isten felé. Mikor kapcsolatunknak erre a szakaszára gondolok, mindig az Énekek Énekének 2. részében leírtak jutnak eszembe: „...fel ne költsétek, fel ne serkentsétek a szerelmet addig, amíg akarja” (illetve, hogy ne költsétek fel amíg Isten nem akarja). Az Isten akarata szerinti időpont 2005 májusában jött el, de akkor elementáris erővel! Június 10-én kötöttünk házasságot, amit szeptember 10-én az egyházi keretek között erősítettünk meg. Betti az Úr csodálatos ajándéka a számomra. Nehéz erről beszélnem, mert amikor az ember egy ilyen dolgot akar szavakba önteni, mindig korlátokba ütközik. Csak azt tudom mondani, hogy mindenkinek kívánom, hogy legalább olyan boldog és kiegyensúlyozott, áldott házassága legyen, mint amilyen a miénk.

Általában hosszú lelki folyamat, míg az ember vallásos lesz. Hogyan találtad meg Istent?
A legtöbb gyülekezetbe járó ember, akivel mostanában kapcsolatba kerülök, gyermekkorától kezdve jár “templomba”. Azt látom, hogy általánosan elfogadott az a nézet, hogy az a „vallásos”, aki annak született. Ez egy alapjaiban téves felfogás. A Biblia világosan tanít arról, hogy minden ember számára van egy kijelölt időpont, amikor egy tudatos döntést kell hoznia Isten mellett vagy ellen (itt nincs „arany középút”). Ez független attól, hogy járt-e vasárnapi iskolába az illető vagy nem. Kereszténynek nem lehet „születni”. Mindannyiunknak, akik Jézus Krisztus követőinek valljuk magunkat keresztül kell mennünk az úgynevezett „újjászületés” folyamatán. Én vallástalan családban nőttem fel, és 18 évesen döntöttem el (több más ideológia és vallás kipróbálása után), hogy szükségem van megváltásra
és ez egyedül a Názáreti Jézusban adatott meg a számomra. Az én esetemben ez egy elhivatottság-tudattal egészült ki. Azonnal elhatároztam azt is, hogy a hátralevő életemet az Atya és az Ő gyermekei szolgálatának szentelem.

A Los Angeles-i Első Magyar Református Egyház hosszú hónapok óta keresi az új lelkészét. Hogyan találtatok egymásra?
A gyülekezet egyik oszlopos tagjának, Hudák Ibolya presbiter meghívásának eleget téve szolgáltam először Hawthorne-ban. Szinte azonnal megszerettem a gyülekezeti tagokat és azt hiszem ők is engem. Ebben az is segített, hogy Betti volt egy időben a vasárnapi iskola vezetője. Őt már ismerték és szeretettel gondoltak rá. Egy több hónapos folyamat végeredményeként, a Calvin Synod, Church and Ministry Committee-je megadta számomra a privilégiumot, hogy pásztorként szolgálhassak az
egyházkerület közösségeiben. Tulajdonképpen csak ezután lehettem jelölhető. Ennél már csak az volt nagyobb megtiszteltetés, hogy megválasztásom után esküt tehettem a református hagyományoknak
megfelelően, és Rt. Rev. Poznán Béla püspök úr kézrátétellel elvégezte a lelkészi beiktatásomat is.

A gyülekezet nem nagy létszámú, de a legrégebbi Los Angeles környékén. Nem ijedtél meg a felelősségtől és a feladattól?
A Biblia arra tanít, hogy „semmi felől ne aggodalmaskodjatok, hanem kéréseiteket mindig hálaadással tárjátok az Isten elé”. Ilyen imádkozó szívvel vágunk bele ebbe a munkába, és hisszük azt, hogy
akármilyen problémával fogunk szembe kerülni, Isten nagyobb. Ez nem az én gyülekezetem és nem is valaki más emberé, hanem az Úré. Ő hozta létre, Ő tartotta meg mostanáig, és mindig megtalálta
azokat az emberi csatornákat, akiket fel tudott használni a céljaira. Én csak egy vagyok közülük. A feladatom világos: tiszta csatornaként szolgálni, hogy a gyülekezet tagjai minél több áldásban
részesedhessenek.