Nemzeti ünnepünk: 1848 Március Idusa

Mint minden nemzeti ünnepünk, március 15. is az emlékezés, az összegezés és az előre tekintés alkalma. Felidézzük történelmünk tanulságait s emlékezve épülünk általuk. Alkalom a múlt hősei előtt való zászlóhajtásra, és alkalom zászlaik újra felemelésére.

1848. március 15. egyaránt szól az érzelemhez és az értelemhez. Mi idéződik először elénk, a márciusi forradalom napjaira gondolva? Az igazságot követelő forradalom ifjúi lelkesedése, hevülete és ereje. S nem csupán azért, mert az ifjú évszak, a tavasz „kamasz szele” lobogtatta a felemelt lobogókat, hanem azért is, mert jórészt személyükben is fiatalok voltak, akik a forradalom zászlaja alá gyűltek. A „márciusi ifjak”, Jókai, Vasvári s mindegyiküket megelőzve, az idén 161 esztendeje hősiesen elesett Petőfi lobogása és hite előzte meg a képet, mely megelevenedik előttünk. Ez fényesíti meg azokat a napokat, s teszi március 15-ét a megújulás pezsdítő jelképévé. De az is tanulsága március ifjúságának: nem a naptári esztendők szerinti kor teszi igazán ifjúvá s kezdeményezővé egy nemzedék legjobbjait, hanem a hazaszeretet minősíti mindig ifjúvá, mert mindig időszerűvé személyüket és harcukat.

Ezek az érzelmek önmagukban mégsem lennének elegendők, hogy 1848 eseményeit maradandó érvénnyel pecsételjék egy nemzet öntudatába. Társulnia kellett ehhez a formához annak a megőrzendő értékű tartalomnak is, mely belső hatóerő súlyát és az erkölcsi átütő erő komolyságát adta a lelkesedés szavainak és tetteinek. A függetlenség, egyenlőség, szabadság komolyan vett, és a megvalósítás szándékával hirdetett eszméi azt példázzák: a márciusi forradalomban az a maradandó, ami a többség javára való élet megteremtésén fáradozott. Ez a forradalom nem állhatott meg önös érdekek szűk keretei között, hanem magába ölelt mindenkit, aki vállalta a harcot eszméiért, s a majdani győzelem után részesíteni kívánt mindenkit javaiból is.

A maradandó értékek nemcsak az időben, hanem érvényességi körükben is kiterjesztik hatásukat. Nemzeti ünnepünk ezért nemzetközi ünnep is. Hiszen Kossuth mellett ünnepeljük Bem Józsefet, Guyon Richárdot s a nemzetközi szabadságharc már hőseit, akik Magyarországon küzdve a szabadságért, saját népük szabadságára is gondoltak, s joggal érezték úgy: az itt kivívható győzelem további nemzetek győzelmének előképe lesz. Ezért írt Petőfi a „csendes Európáról” a forradalmi Magyarországon a világszabadság eszményeit hirdetve. Ezen a nemzeti ünnepünkön mint az általános emberi értékek letéteményeseinek utódai tisztelgünk 1848 forradalma előtt, s mindazok előtt, akik akkor, abban a nemzeti egységben egymásra találtak. Mert a forradalomnak nem csak vezetői voltak. Minden tiszteletet megérdemelnek azok a „névtelen” százezrek, akik mint honvédek, népfelkelők véreztek, s azok az „egyszerű” milliók, akikre ez a had támaszkodhatott. Hiszen megértették és harcoltak az eszméért, és mertek áldozni is érte.

Nemzeti ünnepünkön ma is együtt emelhetjük az a szép zászlót, amely alatt 1848-ban találkoztak legjobbjaink és népünk fiai az emberiesség, a haladás, a nemzeti önállóság és hitük parancsának engedelmeskedve.  Isten áldd meg a magyart!

Rev. Dr. Bónis Béla Dániel
Em. Prof. Calif. State University, Long Beach